Arany János: Epilogus

1. BEVEZETÉS: a Tk. részeiből összeállítva: Arany életrajzából + Őszikék + Pályakép: Az Őszikék lírája c. fejezetből vett tények

2. CÍM: A címszó jelentése és a vers első sora –  „Az életet már megjártam.” – az életmű összegzésére, lezárására utal.

3. SZERKEZET= A gondolatmenet felépítése: A kezdő sor megismétléseivel tagolja Arany három szerkezeti részre a verset. (3 x 5 strófa)

             I. rész (1-5. vsz.): 2 toposz (út + vándor) köré épül. IDÉZET!

Országút=életút (metafora) + vándor=lírai én

A gyalogút képe allegóriává terebélyesedik: a vándor belső jellemzése a többletjelentése. Minden újabb mozzanata az „úti kalandoknak” hozzáad egy-egy vonást ehhez a belső portréhoz: egyszerű, szerény, alázatos és bölcs, sorsát elfogadó ember.

             II. rész (6-10. vsz.): panasz a nem teljesülő vágyakról   –  IDÉZET!

                            külsőségek teljesültek, amelyeket nem is kívánt – igazi vágyak nem    

 III. rész (11-15. vsz.): az élete kudarc, legmélyebb vágya sem vált valóra (az áhított vidéki élet, csak az írásnak élni) IDÉZET!

         a „fészek” metafora (toposz): az otthonosság, családi meghittség hiányát,

a kertészkedés képei az írás iránti hiába való vágyát fejezik ki

a szegett szárnyú madár metafora: reménytelenség, rezignáció (=beletörődő elfogadás) IDÉZET!