Tündérhon vándorai

Matuz János: Tündérhon vándorai (Párkányi Rebeka jegyzetei, kis kiegészítéssel) 
Az új évadban a Pelikán Kamaraszínházban fogják játszani a Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című műve alapján írt költői játékot, a Tündérhon vándorait. A darabot dr. Matuz János állítja színpadra, és a tavalyi János vitézhez hasonlóan fehérvári fiatalokkal dolgozik. „A János vitézben derült ki számomra, hogy középiskolás diákokkal profi színházi körülmények között érvényesen meg lehet szólaltatni irodalmi darabokat. Azért nem Csongor és Tünde a darab címe, mert a szövegkönyv körülbelül a harmada az eredeti műnek: tulajdonképpen átnézete Vörösmarty alkotásának. Az biztos, hogy sem tanárként, sem bölcsészként nem lehet olyan mélységéig jutni egy műnek, mint amit az ember rendezőként megtapasztalhat – azáltal, hogy a kétdimenziósból háromdimenziós történet válik. Ez nagy feladat ennek az enciklopédikus műnek az esetében, mégis az összes kérdését fel tudjuk tenni az előadás 70 percében. A színészek játék közben visszatekintenek a fiatal korukra és belehelyezik magukat a jövőbe. A diákok játéka csupa nyers erő, lendület, kevés történetiség és sok álom: ebből a szempontból a Csongor és Tünde kiindulópontját, a fiatalok világbíró vágyát érvényesen meg tudjuk majd szólaltatni. A célközönségünk a 13-14 éves korosztály: erős, sodró, filmes jellegű történetet fognak látni.” – fogalmazott dr. Matuz János. A tündérmese szereplői, tárgyai és történései azt vetik fel, hogy a több síkon játszódó színpadi mű valóságos fantasy. A műfaji megjelölésként használt költői játék és a fantasy műfaja annak az ösvénynek a két szélét jelöli, amely között az előadás esztétikai tekintetben mozog, megtartva a kortalan-parttalan világegész színét és fényét, miközben egy, a fiatalok számára hihetetlenül izgalmas kalandtörténetet jelenít meg, mondta el a rendező. A darabban sok műfaj és stílus él egymás mellett, változatos a képi világ – ettől is enciklopédikus jellegű a mű.
 Műfaj: költői játék Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde c. műve alapján
 
Szereplők: - fiatalok játszanak (nem színészek) és nagyon nehéz, mélységes szöveget mondanak 
 
Tér: egyetlen térben kellett mindent elhelyezni (a Pelikán színház adottságai miatt), a világ összes eleme egyszerre van jelen, egyszerre van „kint” és „bent”. A nyitó és a záró jelenetben is egy romkocsmában vagyunk: a pamlagon egy fiú hever; a látvány azt sugallja: egy nagy álom játszódik le.
 
Díszletek: 2 ajtó, belógó „tornádó” (amely egy fényfüzér és több funkciója is van a darabban), 1 létra (amely szintén több funkciót lát el), 1 kanapé,1 szék és 1 fotel 
az almafát kifejező fényfüzér:  a darabban leeresztésével fokozatosan más és más funkcióhoz juttatják: 
csillár                   
  ↓
műtős lámpa 
  ↓    
„tornádó”
• kész tárgyak előadásba emelése, mint pl.: létra :
  ▪ Ilma felmászik rá az almáért 
  ▪ A kocsma asztala
  ▪ Mirigy börtöne 
Egybesűrítve látható az emberi élet, amelyben az események folyamatosan egyszerre zajlanak. 
Azt, hogy kint vagy bent történik valami, az adott helyzet határozza meg.
 
Jelmezek:
 ▪ Csongor: életutazó, világvándor (középkori „homo viator”) →19. századi felfedező és egy mai modern figura ötvözete →hosszú kabát, lábszárvédő és egy egyszerű zsák, melyet a vállára vethet – ezeket útja során elveszíti, az utolsó jelenetben már semmije sincs, csak amit magán visel
 ▪ Tünde: először egy balerina ruha, majd a kocsma kukájából átöltözik egy egyszerű hétköznapi viseletbe (álruha)
 ▪ Mirigy: lábszárvédő és hosszú csuklyás ruha, hasonló színekben van, mint Csongor. Ezzel is érzékeltetve, hogy ő az idősebb énje. Egymás tükörképei. (Csongor a fiatal ember, Mirigy az öreg Csongor.)
 
Szöveg, dramaturgiai változtatások:
- kb. 70 %-át kivette a rendező és magára a cselekményszálra figyelt 
-1/1,5/2 perces jelenetek, hogy a középiskolások érdeklődését fenntartsa a klippekhez hasonló gyors „vágásokkal”
-nincs benne a 3 vándor 
- nem zenés, hanem prózai darab  →  de! Van 2 dal benne:
▪ Csongor dala – a célnélküliségre való ráébredés dala  
▪ Éj dala (Mirigy és a társulat énekli) - a létezés feleslegességének dala
 
Az előadás további jellegzetességei: 
- Mirigy = Éj (ugyanaz az alak)
- a darabban jellemző a folyamatos illúzióvesztés → mélypont: temető, ahol a furcsa fényben csak a boncmester, a temetési vállalkozó és a halott van jelen → rádöbbenés arra, hogy ennyik vagyunk és csak ennyi az élet → az utolsó, aki hozzánk ér az a halottmosó
 
Miért férfi játssza Mirigyet és az Éjt?
- Erich Fromm (könyve: A szeretet művészete) szerint az anyaszeretet feltétlen, míg az apa szeretete feltételes, és ki kell érdemelni, küzdeni kell érte           
Családmodell, ahol az apa irányít, → Csongor elbukja a feladatokat 
 
Vörösmarty művének 3 rétege:
- kortárs elemek → autós étterem az oda-vissza rohangálás jelképe →a célunk megvalósulása reménytelennek tűnik 
- mesés elemek → a szerelmesek újra találkoznak
- filozofikus gondolatokat ébreszt→  az életnek nem egy célja van, hanem rengeteg célunk van 
A darab legvégén megkérdőjeleződik, hogy vajon helyre áll-e az egyensúly?
 
→ Mindig a nő hozza a fényt (akárcsak Az ember tragédiájában) és ezt a programot képviseli, egész életében →Tünde kezét nyújtja Csongornak, ő az, aki a darab végén egy termékeny, vállalható életre hívja Csongort
 
Befejezés: Levetkőzés, a divatsallangok eldobálása. Minden szereplő leveti magáról, ami levethető és üvölt a színpadon: 
▪ „Nincsen semmi értelme az életnek”   ↔  „Van remény a megoldásra”                                                                                                           
▪ Talán még lehet mást tenni és változtatni → ”hit” a változásban