József Attila: Nem én kiáltok

József Attila:

NEM ÉN KIÁLTOK    (1924)

 

·        Expresszionista programvers: ars poetica

„Nem én kiáltok, a föld dübörög"    –   a költő szava  a „dübörgés” visszhangja

·        A vers egész tartománya: a tömör képek + a bennünk felidézett asszociációk. Így a vers gondolatmenetét (szerkezeti felépítését)  ebben a rendszerben érdemes követni:

 

KÉPEK                                   →                           ASSZOCIÁCIÓK

 (vizuális + akusztikus elemekből)                   (felidéződő képek, érzelmek, gondolatok)

 

1. rész:

dübörgő föld, őrjöngő sátán                               közeledő veszély!

(vö. Jelenések könyve)

             ↓                                                                                      ↓

lapulj, símulj, rejtőzz                                          menekülésre, elbújásra késztet

             ↓                                                                                      ↓

menedékek:                                                      Miképpen menedékek ezek?

forrás, üveglap, gyémánt,                                   észrevétlenné  válás, átlátszóság, tisztaság > ERŐ!

kövek alatt bogarak közé,                                   észrevétlenség, beolvadás, 

frissen sült kenyér belseje,                                  belevegyülés a többi közé

földbe szivárgó zápor

             ↓                                                                                      ↓                                                            

2. rész:

Két nagyon lényeges ars poetikus gondolat: nem pusztán művészeti programot, hanem egyben emberi életfelfogást fogalmaz meg:

 

1. „ Hiába fürösztöd önmagadban,                      

 Csak másban moshatod meg arcodat.”   →   az összetartozás elemi   tulajdonságunk:   emberi lényegünk:  tisztaságunk, jóságunk, kötelességteljesítésünk csak  a másokhoz való viszonyunkban valósulhat meg!                                                                                      

2. „Légy egy fűszálon a pici él 

 S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”    →   Értékességünk, nagyságunk nem a pozíción, hanem a feladathoz való hozzáálláson múlik! A legjelentéktelenebb pozícióban is átélhetem emberi méltóságomat, ha egészen odaadom magam a feladatra!