Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról (szöveg + vázlat)

Örkény István

BALLADA A KÖLTÉSZET HATALMÁRÓL

 

 

A körúton állt egy telefonfülke. Ajtaja sűrűn nyitódott-csukódott. Az emberek megtárgyalták ügyes-bajos dolgaikat, fölhívták a lakáshivatalt, megbeszéltek egy találkát, pénzt kértek kölcsön a barátaiktól, vagy féltékenységükkel gyötörték kedvesüket. Egy idős asszony, miután visszaakasztotta a hallgatót, egyszer nekidőlt a készüléknek, és sírt. Ilyen eset azonban csak ritkán fordult elő.

Egy napsütéses nyári délutánon a fülkébe lépett a költő. Fölhívott egy szerkesztőt, és így szólt:

- Megvan az utolsó négy sor!

Egy piszkos papírszeletről felolvasott négy verssort.

- Jaj, milyen leverő! - mondta a szerkesztő. - Írd át még egyszer, de sokkal derűsebben.

A költő hiába érvelt. Hamarosan letette a hallgatót, és eltávozott.

Egy ideig nem jött senki, a fülke üresen állt. Aztán megjelent egy javakorabeli asszony, feltűnő kövér termettel, feltűnő nagyságú keblekkel, nagy virágos nyári ruhába öltözötten. Ki akarta nyitni a fülke ajtaját.

Az ajtó nehezen nyílt. Először nem is akart kinyílni, de aztán hirtelen kivágódott úgy, hogy valósággal visszalökte az utcára a hölgyet. A következő kísérletre az ajtó olyan módon válaszolt, hogy az már rúgásnak is beillett. A hölgy hátratántorodott, és nekiesett a postaládának.

Az autóbuszra várakozó utasok odacsoportosultak. Kivált közülük egy aktatáskás, erélyes fellépésű férfi. Megpróbált benyitni a fülkébe, de olyan ütést kapott az ajtótól, hogy hanyatt esett a kövezeten. Mind többen és többen gyűltek oda, megjegyzéseket tettek a fülkére, a postára és a nagy virágos hölgyre. Egyesek tudni vélték, hogy magas feszültségű áram van az ajtóban, mások szerint a nagy virágos hölgy meg a cinkosa el akarták rabolni a készülékben lévő érméket, de idejében lefülelték őket. A fülke egy ideig némán hallgatta oktalan találgatásukat, aztán megfordult, és nyugodt léptekkel elindult a Rákóczi úton. A sarkon éppen pirosat jelzett a lámpa, a fülke megállt és várt.

Az emberek utánanéztek, de nem szóltak semmit; minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes. Megjött az autóbusz, elvitte az utasokat, a fülke pedig vidáman ballagott végig a Rákóczi úton a verőfényes nyári délutánban.

Nézegette a kirakatokat. Elácsorgott a virágüzlet előtt, egyesek látták bemenni egy könyvesboltba, de lehet, hogy összetévesztették valaki mással. Egy mellékutcai italboltban felhajtott egy kupica rumot, aztán végigsétált a Duna-parton, és átment a Margitszigetre. Az egykori kolostor romjainál meglátott egy másik telefonfülkét. Továbbsétált, aztán visszafordult, végül átment a másik oldalra, és tapintatosan, de kitartóan szemezni kezdett a túlsó fülkével. Később, amikor már sötétedett, belegázolt egy virágágyba a rózsák közé.

Hogy éjszaka mi történt a romoknál, mi nem, azt nem lehet kideríteni, mert a szigeten rossz a közvilágítás. De másnap a korai járókelők észrevették, hogy a romok előtti fülke tele van dobálva vérvörös rózsával, a telefonkészülék pedig egész nap tévesen kapcsolt. A másik fülkének akkor már hűlt helye volt.

Ő pirkadatkor elhagyta a Szigetet, és átkelt Budára. Fölment a Gellérthegyre, onnan hegyen-völgyön át a Hármashatár-hegy csúcsára kapaszkodott föl, aztán leereszkedett a hegy oldalán, és nekivágott az országútnak. Soha többé nem látták Budapesten.

*

A városon kívül, a Hűvösvölgy utolsó házain is túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen van egy vadvirágos rét. Akkora csak, hogy kifulladás nélkül körbe tudja futni egy kisgyerek, s olyan rejtve él a magas törzsű fák közt, mint egy tengerszem. Túl kicsi még ahhoz is, hogy valaki lekaszálja; ennélfogva nyár közepén már derékmagasságig nő rajta a fű, a gaz meg a virág. Ez az a hely, ahol a fülke letanyázott.

A kirándulók, akik erre vetődnek vasárnaponta, nagyon megörülnek neki. Kedvük támad megtréfálni valakit, aki még az igazak álmát alussza, vagy eszükbe jut hazatelefonálni, hogy tegyék a lábtörlő alá az otthon hagyott kulcsot. Belépnek a fülkébe - mely kissé rézsút dőlt a puha talajon -, s miközben az ajtón utánuk hajolnak a hosszú szárú vadvirágok, fölveszik a telefonkagylót.

A készülék azonban nem ad vonalat. Ehelyett négy verssor szólal meg a telefonkagylóban, olyan halkan, mintha hangfogós hegedűn... A bedobott pénzt a készülék nem adja vissza, de emiatt még senki sem tett panaszt.


 

Ballada a költészet hatalmáról

 (a novellaelemzés vázlata)

 

I. BEVEZETÉS

Minden igazi műalkotás mélyen érinti az embert.

Hatása: értelemre/érzelemvilágra

Élmény: a saját megszokott világomból kiemel →új

meglátások/új törekvések bennem

 

II. TÁRGYALÁS

Átfogó kép  - a novella műfajról

- Hagyományos nov.: rövid/egy esemény/sűrített

- Örkény egyperces nov.-i: még rövidebbek/olykor

csak egy helyzet/ még sűrítettebbek (= még több

elemet tart lényegtelennek/elhagyhatónak az író)

→ rejtvény jelleg

 

Tér

Valóságos:

- Bp. (körút/Rákóczi út/Margitsziget/Gellért- hegy/

Hármashatár-hegy)

- Bp. környékén (Hűvösvölgy – Nagykovácsi)

 

Idő

- az esemény ideje: fél nap: „Egy napsütéses nyári

délutánon” kezd./ másnap „pirkadatkor” végz.

- az utóhang ideje: végtelen: „vasárnaponta”

 

Téma

Egy költemény hatására megelevenedik egy élette-

len tárgy (tel. fülke), és később ő tanítja művészi

fogékonyságra az eleven embereket.

 

Főszereplő

A megszemélyesített telefonfülke. Vele történik a

sorsfordító esemény.

 

Mellékszereplők

Telefonáló emberek/a költő/a szerkesztő/ járó-

kelők/ kirándulók

 

A cselekmény tartalma

Egy bp-i telefonfülke megelevenedik, miután a

költő 4 verssort olvasott fel benne. Elhagyja körúti

helyét, keresztülsétál a fővároson, majd letelepszik

egy „vadvirágos réten”. Többé nem közvetít hét-

köznapi fecsegéseket, csupán a költeményt

visszhangozza.

 

A cselekmény szerkezete

Két rész:

1.) maga az esemény: az átváltozott fülke új életé-

nek első napja

2.) epilógus (csattanószerű lezárást tartalmaz):

a „megtréfált” kirándulók meglepetése

 

Jellegzetes motívumok

Átváltozás/megelevenedés

Ókortól – máig kedvelt motívum: mítoszok/mesék/

modern írók egyaránt alkalmazzák:

Zeusz – hattyú/bika stb.; Béka királyfi/A kis

hableány; Ovidius: Metamorphoses/ Kafka: Átvál-

tozás/

 

A jellemzés eszközei

Cselekedtetés által: érző emberi lény:

„vidáman ballagott”/ kirakatokat nézegetett/

könyvesboltba ment/„felhajtott egy kupica rumot”/

a Margitszigeten szemezett egy másik fülkével/

hegyet mászott/új lakóhelyet választott a réten

 

A cím szerepe

Ballada (szintén kisepikai műfaj)

- szaggatott előadásmód

- elhallgatások

- titokzatosság

 

Az író előadásmódja

- kevés írói közlés → több olvasói képzelet

- az olvasás kényelme helyett – az alkotás izgalma

- játékos ötlet: megszemélyesítés  → a tárgy élő

marad, személyként viselkedik a továbbiakban.

- Ironikus megjegyzések a valódi emberek

magatartására („… semmin sem csodálkoznak,

legföljebb azon, ami természetes.”

- paradox mozzanat: a szerkesztő érzéketlen,  

a holt tárgy érzővé válik a vers hatására

 

A novella mondanivalója

Az embernek szüksége van a művészetre.

Szinte csodát tehet velünk. Bennünket is meg tud változtatni az átélt művészi élmény.

Hiszen az a feladata, hogy gyönyörködtető és

megrendítő élmények által fölemelje, jobbá tegye

az embert.

 

III. BEFEJEZÉS

Saját emlék. (Amikor valami megváltozott bennem

az átélt művészi élmény hatására.)