Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról (szöveg + vázlat)
Örkény István
BALLADA A KÖLTÉSZET HATALMÁRÓL
A körúton állt egy telefonfülke. Ajtaja sűrűn nyitódott-csukódott. Az emberek megtárgyalták ügyes-bajos dolgaikat, fölhívták a lakáshivatalt, megbeszéltek egy találkát, pénzt kértek kölcsön a barátaiktól, vagy féltékenységükkel gyötörték kedvesüket. Egy idős asszony, miután visszaakasztotta a hallgatót, egyszer nekidőlt a készüléknek, és sírt. Ilyen eset azonban csak ritkán fordult elő.
Egy napsütéses nyári délutánon a fülkébe lépett a költő. Fölhívott egy szerkesztőt, és így szólt:
- Megvan az utolsó négy sor!
Egy piszkos papírszeletről felolvasott négy verssort.
- Jaj, milyen leverő! - mondta a szerkesztő. - Írd át még egyszer, de sokkal derűsebben.
A költő hiába érvelt. Hamarosan letette a hallgatót, és eltávozott.
Egy ideig nem jött senki, a fülke üresen állt. Aztán megjelent egy javakorabeli asszony, feltűnő kövér termettel, feltűnő nagyságú keblekkel, nagy virágos nyári ruhába öltözötten. Ki akarta nyitni a fülke ajtaját.
Az ajtó nehezen nyílt. Először nem is akart kinyílni, de aztán hirtelen kivágódott úgy, hogy valósággal visszalökte az utcára a hölgyet. A következő kísérletre az ajtó olyan módon válaszolt, hogy az már rúgásnak is beillett. A hölgy hátratántorodott, és nekiesett a postaládának.
Az autóbuszra várakozó utasok odacsoportosultak. Kivált közülük egy aktatáskás, erélyes fellépésű férfi. Megpróbált benyitni a fülkébe, de olyan ütést kapott az ajtótól, hogy hanyatt esett a kövezeten. Mind többen és többen gyűltek oda, megjegyzéseket tettek a fülkére, a postára és a nagy virágos hölgyre. Egyesek tudni vélték, hogy magas feszültségű áram van az ajtóban, mások szerint a nagy virágos hölgy meg a cinkosa el akarták rabolni a készülékben lévő érméket, de idejében lefülelték őket. A fülke egy ideig némán hallgatta oktalan találgatásukat, aztán megfordult, és nyugodt léptekkel elindult a Rákóczi úton. A sarkon éppen pirosat jelzett a lámpa, a fülke megállt és várt.
Az emberek utánanéztek, de nem szóltak semmit; minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes. Megjött az autóbusz, elvitte az utasokat, a fülke pedig vidáman ballagott végig a Rákóczi úton a verőfényes nyári délutánban.
Nézegette a kirakatokat. Elácsorgott a virágüzlet előtt, egyesek látták bemenni egy könyvesboltba, de lehet, hogy összetévesztették valaki mással. Egy mellékutcai italboltban felhajtott egy kupica rumot, aztán végigsétált a Duna-parton, és átment a Margitszigetre. Az egykori kolostor romjainál meglátott egy másik telefonfülkét. Továbbsétált, aztán visszafordult, végül átment a másik oldalra, és tapintatosan, de kitartóan szemezni kezdett a túlsó fülkével. Később, amikor már sötétedett, belegázolt egy virágágyba a rózsák közé.
Hogy éjszaka mi történt a romoknál, mi nem, azt nem lehet kideríteni, mert a szigeten rossz a közvilágítás. De másnap a korai járókelők észrevették, hogy a romok előtti fülke tele van dobálva vérvörös rózsával, a telefonkészülék pedig egész nap tévesen kapcsolt. A másik fülkének akkor már hűlt helye volt.
Ő pirkadatkor elhagyta a Szigetet, és átkelt Budára. Fölment a Gellérthegyre, onnan hegyen-völgyön át a Hármashatár-hegy csúcsára kapaszkodott föl, aztán leereszkedett a hegy oldalán, és nekivágott az országútnak. Soha többé nem látták Budapesten.
*
A városon kívül, a Hűvösvölgy utolsó házain is túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen van egy vadvirágos rét. Akkora csak, hogy kifulladás nélkül körbe tudja futni egy kisgyerek, s olyan rejtve él a magas törzsű fák közt, mint egy tengerszem. Túl kicsi még ahhoz is, hogy valaki lekaszálja; ennélfogva nyár közepén már derékmagasságig nő rajta a fű, a gaz meg a virág. Ez az a hely, ahol a fülke letanyázott.
A kirándulók, akik erre vetődnek vasárnaponta, nagyon megörülnek neki. Kedvük támad megtréfálni valakit, aki még az igazak álmát alussza, vagy eszükbe jut hazatelefonálni, hogy tegyék a lábtörlő alá az otthon hagyott kulcsot. Belépnek a fülkébe - mely kissé rézsút dőlt a puha talajon -, s miközben az ajtón utánuk hajolnak a hosszú szárú vadvirágok, fölveszik a telefonkagylót.
A készülék azonban nem ad vonalat. Ehelyett négy verssor szólal meg a telefonkagylóban, olyan halkan, mintha hangfogós hegedűn... A bedobott pénzt a készülék nem adja vissza, de emiatt még senki sem tett panaszt.
Ballada a költészet hatalmáról
(a novellaelemzés vázlata)
I. BEVEZETÉS
Minden igazi műalkotás mélyen érinti az embert.
Hatása: értelemre/érzelemvilágra
Élmény: a saját megszokott világomból kiemel →új
meglátások/új törekvések bennem
II. TÁRGYALÁS
Átfogó kép - a novella műfajról
- Hagyományos nov.: rövid/egy esemény/sűrített
- Örkény egyperces nov.-i: még rövidebbek/olykor
csak egy helyzet/ még sűrítettebbek (= még több
elemet tart lényegtelennek/elhagyhatónak az író)
→ rejtvény jelleg
Tér
Valóságos:
- Bp. (körút/Rákóczi út/Margitsziget/Gellért- hegy/
Hármashatár-hegy)
- Bp. környékén (Hűvösvölgy – Nagykovácsi)
Idő
- az esemény ideje: fél nap: „Egy napsütéses nyári
délutánon” kezd./ másnap „pirkadatkor” végz.
- az utóhang ideje: végtelen: „vasárnaponta”
Téma
Egy költemény hatására megelevenedik egy élette-
len tárgy (tel. fülke), és később ő tanítja művészi
fogékonyságra az eleven embereket.
Főszereplő
A megszemélyesített telefonfülke. Vele történik a
sorsfordító esemény.
Mellékszereplők
Telefonáló emberek/a költő/a szerkesztő/ járó-
kelők/ kirándulók
A cselekmény tartalma
Egy bp-i telefonfülke megelevenedik, miután a
költő 4 verssort olvasott fel benne. Elhagyja körúti
helyét, keresztülsétál a fővároson, majd letelepszik
egy „vadvirágos réten”. Többé nem közvetít hét-
köznapi fecsegéseket, csupán a költeményt
visszhangozza.
A cselekmény szerkezete
Két rész:
1.) maga az esemény: az átváltozott fülke új életé-
nek első napja
2.) epilógus (csattanószerű lezárást tartalmaz):
a „megtréfált” kirándulók meglepetése
Jellegzetes motívumok
Átváltozás/megelevenedés
Ókortól – máig kedvelt motívum: mítoszok/mesék/
modern írók egyaránt alkalmazzák:
Zeusz – hattyú/bika stb.; Béka királyfi/A kis
hableány; Ovidius: Metamorphoses/ Kafka: Átvál-
tozás/
A jellemzés eszközei
Cselekedtetés által: érző emberi lény:
„vidáman ballagott”/ kirakatokat nézegetett/
könyvesboltba ment/„felhajtott egy kupica rumot”/
a Margitszigeten szemezett egy másik fülkével/
hegyet mászott/új lakóhelyet választott a réten
A cím szerepe
Ballada (szintén kisepikai műfaj)
- szaggatott előadásmód
- elhallgatások
- titokzatosság
Az író előadásmódja
- kevés írói közlés → több olvasói képzelet
- az olvasás kényelme helyett – az alkotás izgalma
- játékos ötlet: megszemélyesítés → a tárgy élő
marad, személyként viselkedik a továbbiakban.
- Ironikus megjegyzések a valódi emberek
magatartására („… semmin sem csodálkoznak,
legföljebb azon, ami természetes.”
- paradox mozzanat: a szerkesztő érzéketlen,
a holt tárgy érzővé válik a vers hatására
A novella mondanivalója
Az embernek szüksége van a művészetre.
Szinte csodát tehet velünk. Bennünket is meg tud változtatni az átélt művészi élmény.
Hiszen az a feladata, hogy gyönyörködtető és
megrendítő élmények által fölemelje, jobbá tegye
az embert.
III. BEFEJEZÉS
Saját emlék. (Amikor valami megváltozott bennem
az átélt művészi élmény hatására.)