RADNÓTI MIKLÓS EKLOGÁI

 

1. VESZÉLYBEN, FENYEGETETTSÉGBEN ÉL:

•  tört.-társ.-i tények
•  életrajzi tények

2. VÁLASZA AZ ÜLDÖZTETÉSRE:

Menedéket keres: értékekhez köti magát, amelyeknek megtartó erejében hisz.

Megtartó kötöttségei, melyek segítenek emberhez méltó életet élni, megmentenek a benső lealacsonyodástól: 

• hitveshez
• hazához
•  anyanyelvhez 
•  kultúrához 
• költői hivatáshoz 
• klasszikus költői hagyományhoz (versformái klasszicizálódnak) 
• hithez (1943. máj. 2-án megkeresztelkedik) fűzik.

A szegedi évek alatt egész további életét meghatározó kapcsolatok és barátságok alakultak ki. Itt ismerte meg a piarista szerzetes, tanár és költő Sík Sándort, aki nemcsak tanára volt, hanem szellemi atyjává vált. Ezt az apa-fiú szerepet vállalták mindketten.

Részlet Sík Sándor Örvénynek az örvény. Radnóti Miklós emlékezetének című verséből:

Elmorzsolom a könnyem...
Fiam voltál, háromszor is fiam:
A Titkot hányszor kopogtattuk együtt
És kézből kézbe hányszor eregettük
A rímek csordogáló gyöngyeit!
Kisfiú voltál, borzas és szelíd,
És férfiú, bronz és kemény,
Mint egy döngő római költemény!

Zolnai Béla, akit megkeresztelkedésekor keresztapjának kért föl, szintén szegedi tanára volt.

Mélyen tisztelt Professzor Uram,
(…) Mintegy tizenöt esztendeje határoztam el magamban, hogy harmincnegyedik évem betöltése előtt megkeresztelkedem. Krisztus harminchárom esztendős múlt s még nem volt harmincnégy, mikor megfeszítették, – ezért gondoltam így. S azért, – bár tizennyolc éves koromtól katolikusnak érzem és vallom magam, – mert azt hittem, hogy ez a megőrült és aljas világ csak rendbe jön addig, megszűnik a zsidóüldözés, magánügy, benső ügy lesz az én megkeresztelkedésem is, nem gondolhatja senki spekulációnak, vagy menekülésnek. A világ ugyan ma őrült és aljas igazán, de spekulációnak vagy menekülésnek valóban nem hihető ma már a megkeresztelkedés, hisz semmi reális előnye nincs. Erkölcsi aggályaimat így elmosták a burjánzó törvények és rendeletek. (…)
Sík Sándor keresztel május 2-án, vasárnap. Szeretném Professzor Urat felkérni a keresztapaságra. (…)
Mély tisztelettel és szeretettel köszönti régi tanítványa és híve:
                                                                                                 Radnóti Miklós

(Részlet a Zolnai Bélának írt, 1943. április 23-án keltezett levélből)

3. MŰFORDÍTÓI MUNKÁJA irányítja rá figyelmét az ekloga műfajára.

1938. Pásztori Magyar Vergilius (kétnyelvű fordításkötet, Vergilius 10 eclogája, régi és modern magyar költők tolmácsolásában; Radnóti a IX. ecl.-át fordította)

4.  A MŰFAJ TÖRTÉNETE

a) a Kr. e. 3. sz.-ban Theokritosz szicíliai görög költő

• eidüllion (=idill=’képecske’): hexameteres, párbeszédes életkép
• pásztorok 
• a természet közelében élnek 
• eszményített világ 
• a korabeli valóságból elvágyódó magatartás

b) Kr. e. 1. sz: Publius Vergilius Maro (Kr. e. 70-19) 

• bukolika (pásztorköltészet) 
• Kr. e. 37. Eclogae (=’szemelvények’): 10 vers (Utókor:  kötetcímből → műfajnevet) 
• átveszi és módosít is a hagyományon: 
• hexameteres, párbeszédes életképek, de
• szereplői a pásztorok mellett, birtokaiktól megfosztott földművesek (Augustus veteránjai számára kisajátították földjüket)
• a jellegzetes tájképhez így szántóföldek, szőlők, gyümölcsösök látványa is járul 
• pásztorai idillikus életét a polgárháború dúlja fel 
• új „aranykor” (=eszményi világ) után vágyakoznak

5. RADNÓTI EKLOGÁI

a) R. M. élethelyzetének, lelki alkatának megfelelő lírai műfajt talál az eklogában.

b) Valószínű szándéka: 10 versből álló ciklust írni, mint Vergilius.

c) Ő is követi és módosítja is a klasszikus hagyományt:

•  7 fennmaradt eklogájából 5 hexameteres, kettő rímes időmértékes.
•  A vergiliusi béke ↔ háború ellentét jelen van: R. eklogái „háborús idillek”: a háború borzalmai közt őrzik a békés élet szépségét.
•  Valamennyiben megvan – valamilyen formában – a párbeszéd.
•  A párbeszéd szereplői az ELSŐ ECLOGÁBAN a leginkább hagyományosak: pásztor – költő, MÁSODIK ECL.: repülő – költő, NEGYEDIK ECL.: költő – a hang, NYOLCADIK ECL.: költő – próféta
• A dialógusnak csak egyik szereplője van jelen a HARMADIK, az ÖTÖDIK és a HETEDIK ECL.-ban: a párbeszéd szituációjából megmaradt az, hogy valakit megszólít és hozzá beszél a költő (Pásztori Múzsa  (III.), Bálint György, az ukrajnai harctéren eltűnt barát (V.), illetve hitvese (VII.).

6. AZ EGYIK EKLOGA ELEMZÉSE:  Pl.:    NYOLCADIK ECLOGA (1944. aug. 23.)

• újra klasszikusan párbeszédes, mint az ELSŐ ECL: a modern költő az ószövetségi Náhum prófétával társalog.
• hexameteres a ritmusa:

„Ismerem ős dühödet, mert fennmaradott, amit írtál.

  ─   ᴗ  ᴗ / ─   ᴗ    ᴗ /─     ─  /  ─     ᴗ   ᴗ/  ─    ᴗ  ᴗ/  ─ ─

Fennmaradott. De a bűn szaporább, mint annak előtte,”

 ─     ᴗ   ᴗ /  ─    ᴗ   ᴗ /  ─     ᴗ   ᴗ/  ─       ─ /   ─   ᴗ    ᴗ/ ─  ᴗ

• A két beszélő között nincs vita, teljesen egyetértenek egymáséhoz hasonló koruk háborús borzalmainak leírásában.
• Egymás gondolatait folytatják. A hexameterek félbetörése, a másik szereplő általi folytatása olyan, mint mikor két ember „egymás szájából veszi ki a szót”.
• A háborús erőszak képei dominálnak: Náhum idejében éppúgy, mint a XX. sz.-i lebombázott, felgyújtott város látványában.
•  És a látvány haragot vált ki a prófétából és a költőből mindkét korszak bűnei miatt – „hisz az ember az állatok alja!”
• A beszélők körüli természet ábrázolása – s vele az idill lehetősége – minimálisra zsugorodik: mindössze három természeti motívumra: „vad hegyi út”, „vadsodru patakban gömbölyödő kavics”, „göcsörtös vándorbot”
• Ismétlődő  ószövetségi motívum: izzó szén v. parázs érinti a próféta ajkát, akinek attól kezdve beszélnie kell az Úr nevében → a SZÓ a küldetése prófétának, költőnek egyaránt
• Babitshoz (Jónás könyve), Petőfihez (A XIX. század költői) hasonlóan prófétai hivatásként éli meg a költő a saját feladatát:

Próféták s költők dühe oly rokon, étek a népnek,

s innivaló! Élhetne belőle, ki élni akar, míg

eljön az ország, amit igért amaz ifju tanítvány,

rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat.

Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az az óra,

már születőben az ország. Hogy mi a célja az Úrnak, -

kérdém? lásd az az ország. Útrakelünk, gyere, gyüjtsük

össze a népet, hozd feleséged s mess botokat már.

Vándornak jó társa a bot, nézd, add ide azt ott,

az legyen ott az enyém, mert jobb szeretem, ha göcsörtös.

• A fiktív jelenetben Radnóti – saját hite szerint – Náhummal mondatja ki, hogy az ószövetségi Messiás-várást Jézus Krisztus teljesítette be. Ez keresztény hitvallás a költő részéről.
• A kivonulási kép a vers végén egyaránt fölidézi bennünk a Mózes vezette kivonulást Egyiptomból, és Lót nemzetségének elindulását Szodomából, a bűn városából.
• Úti cél: „az ország, amit igért amaz ifju tanítvány”
• Mit is tudunk erről az ORSZÁGRÓL?

*  20 A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. 21Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.” (Lk 17,20-21)

*  36 Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” 37Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus. – Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” (Jn 18, 36-37)

• Tér, idő és nemzetiség paraméterei nem tudják befogni ezt az országot. Más dimenziói vannak, mint e világ országainak. „Állampolgárai” lelki elköteleződés által kapják meg „útlevelüket”.
• Mi a közös az idetartozókban?  –  Krisztusiak.
• Lelkületük, mint az övé. Magatartásuk, mint az övé. Céljaik, mint az övé.
• Ezt az elköteleződést hordozta lelkében Radnóti Miklós 1943. május másodika óta. És ez lett a végső mondanivalója élete értelméről. Két és fél hónapot élt még, mielőtt hazahívatott az ORSZÁGBA.

7. BEFEJEZÉS

A pusztító világban menedéket, feladatot és értelmet jelentett számára az irodalom. A munkaszolgálatok alatt is írt, mondhatjuk, egészen az utolsó pillanatig. Minden körülmények között, „ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva (…) homályban”, mindenhogyan. Az erőszakos rendetlenségben a vers tiszta formája a szépség, az erkölcs és a rend hordozója volt.

Nem próbált elmenekülni sorsa elől, egy pillanatra sem, vállalta a végsőkig. És minden előérzet ellenére, mégis hitt a hazatérésben, a túlélésben, egészen az utolsó pillanatig, az utolsó Razglednicáig, melyben oly pontosan leírta - néhány nappal bekövetkezte előtt - saját halálát.

„Radnóti Miklós oly átlátszóan tiszta volt, hogy az ilyet nem szoktuk nagynak tekinteni életében; persze épp ez az átlátszóság az igazi nagyság.” (Weöres Sándor)

SzÉ