Örkény István: Tóték
MŰFAJ: kisregény, 1964; (drámai változata 1967, film: Isten hozta, őrnagy úr! – Fábri Zoltán, 1969)
FORRÁS: A II. vh. és a front, ill. a hadifogság sorsdöntő élménye Örkénynek.
ÍRÓI SZÁNDÉK:
- A kisregény groteszk kép a háborús hátországról.
- A Tótékban nem központi téma, hanem történeti háttér a háború. Deformáló hatását ragadja meg az író a groteszk és az abszurd ábrázolás segítségével. Így válik a mű közvetve a háború kritikájává. (vö. Móricz: Szegény emberek)
PÉLDÁZAT A HATALOM ÉS AZ ÁLDOZAT VISZONYÁRÓL:
- Erre utal allegorikusan a MOTTÓ:
„ Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel az utolsó morzsáig megetethetné ember voltát? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!”
- A hatalom és az áldozat „nem kizárják, hanem feltételezik egymást”. (vö. T. Mann: Mario és a varázsló) A zsarnok csak a leigázottak beleegyezésével érvényesítheti hatalmát.
- „A mű azt kérdezi, hogy véges-e vagy végtelen az elnyomottak tűrőképessége, és azt válaszolja: van ennek is végpontja, amelyen túl béketűrésünk elfogy, és föllázadunk.” (Örkény)
EZ A PARADOX HELYZET MEGVALÓSULHAT:
- történelmi szituációban – társadalmi v. nemzetközi méretű kapcsolatokban (a háború, a pártdiktatúrák: fasizmus, kommunizmus, a személyi kultusz körülményei közt), itt: második világháborús szerepünk: kiszolgáltatottságunk és mégis meglévő felelősségünk kérdésére történik utalás. Miért váltunk német szövetségessé? Miért nem történt komolyabb kísérlet a függetlenségünk megőrzésére?
- magánéleti szituációban – szűkebb közösségekben (család, munkahely, egyéb emberi kapcsolatok terén), itt: Varró őrnagy és a Tót család kapcsolatában.
- egyetlen személyiségen belül: potenciálisan mindenkiben megvan a hatalmaskodásra és a kiszolgáltatottságra való hajlam. „Én Tóttal érzek, de az Őrnagy is én vagyok.” (Örkény)
TÉR: Mátraszentanna = a tényleges helyszín: a hátország – DE megidéződik a front világa is az onnan érkező hírek és az őrnagy alakja által.
IDŐ: 2 hét a háború harmadik nyarán, 1942 egyik július reggelén érk. az őrnagy
CSELEKMÉNY:
- A fronton harcoló Tót Gyula zászlós parancsnokát, Varró őrnagyot a Tót család vendégül látja mátraszentannai otthonában, hogy az őrnagy a hegyi levegőn pihenje ki idegkimerültségét,
- a szabadság két hete alatt körülötte forog minden.
- A tiszt furcsa szokásai, hóbortjai teljesen felborítják a család normális, kispolgári életét.
- A háziak alkalmazkodnak, megalázkodnak a végtelenségig, csak hogy a fiuk parancsnokának kedvében járjanak.
- Azt hiszik, hogy fiukon segítenek: így majd biztonságosabb helyzetbe kerülhet a fronton (az őrnagy meg is ígéri: odaveszi a fiút maga mellé a zászlóaljirodára)
- A valószerű kezdet után egyre több a képtelen helyzet > groteszkké, sőt abszurddá válik a csel.
A CSELEKMÉNY FELÉPÍTÉSE: 4 fejezet, dokumentum jellegű szövegek épülnek be az író narratív előadásába, ezek fiktív dokumentumok, a funkciójuk: 1.) a hitelesség szolgálata (korrajz rejlik bennük),
2.) a groteszk kettős nézőpont megteremtése: az olvasó rálátása az eseményekre más, mint a szereplőké.
A CSELEKMÉNY EGYRE ABSZURDABB
- Már az alaphelyzet is furcsa: a falu idillje hamis: „vaporizatőr” termeli a fenyőillatot, a kisember helyezkedik, ügyeskedik (pl. az aggregátor gépésze…). A jogász „buditisztítással” keresi a kenyerét. A település első embere, a nagy tekintélyű tűzoltóparancsnok maszek mellékkeresetei: favágás, viráglocsolás, teniszpálya-gondozás, a katonának behívott postás helyett a félkegyelmű Gyuri atyus hordja ki a leveleket.
- A család nem tudja, amit az olvasó már tud: fiuk halott, így áldozatvállalásuk hiábavaló!
- A család két nőtagja a végsőkig alkalmazkodik;
- a családfő eleinte lázadozik, majd megadja magát (csakis Gyuláért!) és fokozatosan egyre messzebb jut az ÖNFELADÁS képtelen útján, ezért kibírhatatlanul szenved.
- Kénytelen elfogadni pl. a megváltozott napirendet (délben reggeliznek, este ebédelnek).
- Roggyantott térdekkel jár, hogy az alacsonyabb termetű vendég ne érezze kisebbrendűnek magát.
- Le kell szoknia az ásításról, a nyújtózkodásról, sőt elvei ellenére kénytelen beszállni a dobozolásba.
- Bolondot csinál magából, amikor árnyékot ugrik át, hogy meg ne szégyenítse az őrnagyot, aki ároknak nézte a sötét foltot az úton.
- Szájába veszi a zseblámpát, nehogy ásítson.
- Az őrnagy tevékenységre vágyik: erre a dobozolás kínálkozik legalkalmasabbnak, általa katonás szervezettséget, „rendet” teremt a civil világban.
- Az őrnagy meg van győződve arról, hogy ez jó, hasznos, értelmes dolog: megmenti Tótékat a semmittevés üresjárataitól.
- Álma a totális hatalom: „egyszer talán eljön az az idő, amikor rávehető lesz az egész emberiség” a dobozcsinálásra.
- A család elmegy tűrőképessége határáig.
- Tóték csak akkor lélegezhetnek fel, amikor a 2 hét elteltével az őrnagy távozik.
- Az őrnagy távozása, a Gyuláért vállalt feladat teljesítése csodálatos megkönnyebbülést okoz, újra visszaállhat a rendes (azaz: a korábbi!) kerékvágásba az élet.
- Az őrnagy azonban visszajön: egy felrobbantott híd miatt nem közlekednek a szabadságos vonatok.
- Megint kezdődne elölről a mániákus kényszermunka, de Tóték számára ez már kibírhatatlan tehertétel; Tót Lajos egy alkalmas pillanatban a hatalmas margóvágóval 4 egyforma darabra vágja Varró őrnagyot.
- Az elviselhetetlenségig megalázott ember így lázad fel. Groteszk módon „állítja helyre a világrendet”.
JELLEMEK (torzult, deformált jellemek):
- Kisszerű főszereplők: a középpontban Varró őrnagy áll, körülötte forog az egész Tót család.
- Karikatúraszerű mellékszereplők: Tomaji plébános; Gyuri atyus, a levélhordó, aki hóbortjai szerint osztja szét a híreket (Tót iránti szimpátiából nem kézbesíti a Gyula haláláról értesítő sürgönyt – groteszk „végzetként” a „sors szeszélyeit” testesíti meg; Cipriáni professzor
Varró őrnagy
- Idegileg kimerült, így minden apróság kihozza a sodrából, őrült ember, kiszámíthatatlan, rögeszméi vannak.
- Hiú: alacsony termete zavarja, fölényeskedéssel kompenzálja kisebbségérzetét.
- Önkényeskedik, zsarnok, és Tóték még kezére is játszanak szolgalelkűségükkel.
- Fegyvere van; bár nem használja, mégis veszélyes: magatartásával teljesen rátelepszik Tótékra.
- Látszólag demokratikusan viselkedik (nem akar zavarni, olykor türelmes, hagy időt a többieknek, hogy belássák, neki van igaza).
- Beteg, eltorzult, deformálódott személyiség, aki képtelen alkalmazkodni a civil élethez.
- Alakja a háború tébolyát példázza, ő is a háború áldozata.
- Sérültsége azt jelzi, hogy a háború szétrombolja az emberi személyiséget, a lelket.
A Tót család
ANYA ÉS LÁNYA (MARISKA ÉS ÁGIKA)
- A fiú érdekében ösztönösen mindenre képesek, engedelmeskednek a végsőkig.
- Mariska csitítja háborgó férjét, villámhárítóként viselkedik a családfő és az őrnagy között.
- Ágika ráadásul túlbuzgó, eddig apját csodálta, most az őrnagyért rajong .
TÓT LAJOS
- Eddig abszolút tekintélynek örvendett a faluban és a családban.
- Tűzoltó-parancsnoki egyenruhája tekintélyének és hatalmának a jelképe.
- Eddig ő is zsarnokoskodott a család és a falu fölött (ha nem is úgy, mint Varró).
- A fiuk érdekében most kénytelen elviselni az alárendeltséget.
- Berzenkedik új helyzete ellen, nagyon nehezen adja fel megszokott életrendjét.
- Idétlen módon „menekül”, „szökik”, mert nem tud, nem mer szembeszállni az őrnaggyal (pl. amikor bebújik valami alá, csak hogy ne vegyék észre, máskor meg bezárkózik a budiba, s órákig trónol, hogy ne zaklassák)
- Csak a végső esetben lázad fel: lekaszabolja az őrnagyot.
A PÉLDÁZAT ÉRTELMEZÉSEI:
1. Az eredetileg normális gondolkodású emberek, tömegek milyen buzgalommal, alázattal szolgálják ki a történelem agresszív erőit, a hatalomra került őrülteket.
2. Hogyan torzul el függő helyzetben, a félelem hatására az emberi jellem, hogyan omlik össze az egészséges személyiség.
3. Nevetséges, képtelen helyzetekben jelzi az író, milyen nevetséges és szánalmas az ember, amikor feladja önmagát.
4. Az elnyomott kisemberek szolgalelkűsége, gyávasága, meghunyászkodása hogyan erősíti a hatalmaskodó önkényt.