A világ teremtése

(Mózes első könyve 1-2. rész)

Mítosz? Az is, és több is.

Sugalmazott írás. Maga a Teremtő Isten ajándékozta a hitet, benne a tudást a szerzőnek a világ teremtéséről. Isten rábízta, hogy adja tovább a többi embernek, hogy mi az igazság, amit tudnunk kell a világ keletkezésével kapcsolatban. Tisztelte az ember értelmét, nem diktálta le, hogy mit írjon.

A szerző a saját emberi eszközeivel magyarázza el az Istentől kapott igazságot. A továbbadni való lényeg Istentől van, ennek elbeszélése embertől.

Mi a lényeg?

1. Minden, ami van a világon, Istentől van. Semmi sem magától létezik.

2. Az ember Istennek legkiválóbb műve. A saját képmására teremtette: értelmet, szabad akaratot adott neki.

3. Isten szeretetből teremtette minden alkotását: akarta, hogy legyenek, és a jót látta bennük. „És látta Isten, hogy ez jó.” – ismétlődik minden nap végén.

Mi az, ami másodlagos?

A szerző használhatta a saját fantáziáját, ókori műveltségét, az akkori emberek felfogását annak előadásában, hogy hogyan történt a teremtés.

Csoportosítja a létező dolgokat, amelyeket lát maga körül vagy tud a létezésükről. Minden csoportot elhelyez egy-egy teremtési napon. Hat napra osztja el Isten teremtő munkáját:

             1. nap: a világosság teremtése

             2. nap: az égbolt teremtése

             3. nap: a tenger, a szárazföld és a növények ~

             4. nap: a nap, a hold és a csillagok ~

             5. nap: a vízi élőlények és a madarak ~

             6. nap: a szárazföldi állatok és végül az ember teremtése

             7. nap: Isten megpihent.