Vajda János (1827-1897)
I. Költészetének jelentősége
– Lírája az új polgári élethelyzetben gyökerezik.
– A magánynak új, nagyvárosi formáját élte át.
– Híd Petőfi és Ady között.
II. Fő témái
– politika
– a léttel való szembenézés: élet, halál kérdései
– magány
– szerelem
1. Költészetének politikai mondanivalója
– hűség 1848 eszméihez: nemzeti függetlenség
A virrasztók (1857) – allegorikus elégia
– a polgárosodás sürgetése, a passzív ellenállás támadása
Credo (1888)
2. Filozofikus versek
– sürgető kérdések: Mi az élet? Mi lesz a síron túl?
– A kor gondolkodásában jelenlévő szinte minden feleletet megpróbál, átél:
· a materializmusét: A bikoli fák alatt, Végtelenség
· a szubjektív idealizmus irracionalizmusát: Nádas tavon, Hajón
· a keresztény vallásét: Őszi tájék (1878)
– Új életérzése új lírai kifejezésformákat követel:
tájversek, amelyek nem a külvilág szépségét kívánják bemutatni,
hanem – a természetleíráson keresztül – a lélek világát : A vaáli erdőben (1875), Borongás
3. A magány élménye
Az üstökös (1882) – allegória
- a költő „életátkának” képe
- fájdalom + büszkeség
4. A szerelem: Gina-versek
– A szerelmi líra általános átalakulása jelentkezik V. J. költészetében.
– Gina: jelkép
Húsz év múlva (1876) – elégia
Harminc év után
III. Költői eszközei, újdonsága
– Képalkotása
· Képeiben van legfőbb ereje. Költeményei mindig ott ragyognak fel, ahol megjelenik bennük egy-egy hasonlat v. más szókép.
· Képalkotásának jellemzője: a túlzó, nagyító = hiperbolikus látásmód. Nála minden emberfölötti méretű, kozmikus képekkel érzékeltethető: magánya, szerelme, rendkívüli hősi életre való vágya; kerüli a kisszerűt, csak a nagyságot engedi közel lelkéhez (Napóleon, üstökös, leláncolt Prométheusz, Montblanc, a megfeszített Krisztus)
– Verselése : szimultán (= egyidejűleg időmértékes
és ütemhangsúlyos)
IV. Egyéb művei: – röpiratai (1862): Önbírálat, Polgárosodás
– Egy honvéd emlékiratai (1868) – szabadságharcos
emlékei
– verses regényei: Találkozások (1873),
Alfréd regénye (1875)