Vajda János (1827-1897)

 

I. Költészetének jelentősége

             –  Lírája az új polgári élethelyzetben gyökerezik.

             –  A magánynak új, nagyvárosi formáját élte át.

             –  Híd Petőfi és Ady között.

II. Fő témái

             – politika

             – a léttel való szembenézés: élet, halál kérdései

             – magány

             – szerelem

    1.  Költészetének politikai mondanivalója

             – hűség 1848 eszméihez: nemzeti függetlenség

                          A virrasztók (1857) – allegorikus elégia 

             – a polgárosodás sürgetése, a passzív ellenállás támadása

                          Credo (1888)

    2. Filozofikus versek

             – sürgető kérdések: Mi az élet? Mi lesz a síron túl?

             –  A kor gondolkodásában jelenlévő szinte minden feleletet megpróbál, átél:

·        a materializmusét: A bikoli fák alatt, Végtelenség

·        a szubjektív idealizmus irracionalizmusát: Nádas tavon, Hajón

·        a keresztény vallásét: Őszi tájék (1878)

    – Új életérzése új lírai kifejezésformákat követel:

tájversek, amelyek nem a külvilág szépségét kívánják bemutatni, 

hanem – a természetleíráson keresztül – a lélek világát : A vaáli erdőben (1875), Borongás

    3. A magány élménye

                          Az üstökös (1882) – allegória

                          - a költő „életátkának” képe

                          - fájdalom + büszkeség

   4. A szerelem: Gina-versek

             – A szerelmi líra általános átalakulása jelentkezik V. J. költészetében.

             –  Gina: jelkép

                          Húsz év múlva (1876) – elégia

                          Harminc év után

III. Költői eszközei, újdonsága

             – Képalkotása

·        Képeiben van legfőbb ereje. Költeményei mindig ott ragyognak fel, ahol megjelenik bennük egy-egy hasonlat v. más szókép.

·        Képalkotásának jellemzője: a túlzó, nagyító = hiperbolikus látásmód. Nála minden emberfölötti méretű, kozmikus képekkel érzékeltethető: magánya, szerelme, rendkívüli hősi életre való vágya; kerüli a kisszerűt, csak a nagyságot engedi közel lelkéhez (Napóleon, üstökös, leláncolt Prométheusz, Montblanc, a megfeszített Krisztus)

              – Verselése : szimultán (= egyidejűleg időmértékes 

                                        és ütemhangsúlyos)

IV. Egyéb művei:           – röpiratai (1862): Önbírálat, Polgárosodás

                                    – Egy honvéd emlékiratai (1868) – szabadságharcos 

                                        emlékei

                                    – verses regényei: Találkozások (1873), 

                                        Alfréd regénye (1875)