Költői alakzatok

A klasszikus retorika és a stilisztika az ókor óta alkalmaz olyan beszédet szépítő, nagyobb kifejezőerőt szolgáló eljárá­sokat, amelyek azzal érnek el esztétikai hatást, hogy a szöveg szavait egy bizonyos rendben helyezik el, s így egy bizonyos ritmus jut érvényre az elrendezés által.

Az alakzatok a nyelv több szintjén használható szerkesztésmódok, amelyek stilisztikai és szövegszervező (kohéziós) szerepet töltenek be.

• A szó eleji mássalhang­zók/magánhangzók összecsengése az alliteráció.

„Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak
Arról, hogy meghalok."                                                                (Ady Endre: Párizsban járt az ősz)

• Az ismétlésnek a szavak és szószer­kezetek szintjén két alaptípusát különböztetjük meg. Alaki erősítésről akkor beszélünk, ha a szó hangalakja azonos vagy továbbképzett formában ismétlő­dik. Alaki erősítés a szóismétlés és a szó­tő ismétlése (tőismétlés, figura etimologica). Tartalmi erősítés a halmozás, a felsorolás, a fokozás és az ellentét.

 

„Látta Miklós bizony, hogyne látta volna…"                 (Arany János: Toldi; nyomatékos ismétlés)

 

„Lelkemből lelkedzett gyönyörű magzatom…" (Arany János: Toldi; tőismétlés; figura etimologica)

 

„Repülő, lármás gépmadárnak
 Istenkisértő, bátor, büszke szárnya…"                          (Ady Endre: A nagyranőtt Krisztusok; halmozás)

• A felsorolás nem rokon értelmű szavak azonos mondatrészi szerepben való alkalmazása tartalmi erősítés céljából:

„Adjon az Isten

szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba gabonát,
árva kezembe

parolát... "                                                                                     (Nagy László: Adjon az Isten)

 

„Gyöngy, harmat, liliom, szellő, sugár, villám
Hajnal, korom, szélvész, hattyú, rózsa, hullám,
Délibáb, menny, pokol... ha mind egybevészed:
Recipe - és megvan a magyar költészet. "                                    (Arany János: Poétái recept)

• A fokozás elemei egymáshoz képest érzelmi vagy értelmi többletet jelen­tenek:

 

„Száz vasútat, ezeret!
Csináljatok, csináljatok!"                                                            (Petőfi Sándor: Vasúton)

 

„Hirtelen az ólak tájáról az egész

 pusztát vad visongás, torz jajveszékelés,
üvöltés és hörgés egetverő zaja
töltötte be, mint egy szörnyű görög csata.
Így kezdődik mindig a disznóetetés... "                                         (Illyés Gyula: Három öreg)

• Az ellentét az értelmi és az érzelmi nyomatékosítás kedvéért szembeállít egymással ellentétes jelentésű szavakat, kifejezéseket, mondatokat, szöveg­részeket:

 

„Inkább ma száraz barna kenyeret,

Mint holnap lágy fehér cipót, apám... "                                                    (Petőfi Sándor: Az apostol)

 

• Az ellentét ritkább fajtája a látszólagos képtelenség, a paradoxon (egymást kizáró két állítás):

„ Te sem haltál meg, népem nagy halottja!"                                (Arany János: Széchenyi emlékezete)

 

• Az oximoronban a látszólagos képtelenség a szókapcsolat két tagja között áll fenn:

 

„Szeretlek, te édes mostoha!”                                                      (József Attila: Óda)

 

• A párhuzam azonos vagy hasonló felépítettségű gondolatok egymás mellé állítása:

 

„Fölszántom a császár udvarát,

Belevetem hazám bubáját. "                                                          (Népdal)

 

• Mondatpárhuzam vagy gondolatritmus keletkezik, ha szavak, szószer­kezetek, mondatok ritmikus rendben térnek vissza:

 

„Az Égből dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru földre
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt
 Különös,

Különös nyár-éjszaka volt. "                                           (Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára)

 

• Az ismétlés és a gondolatritmus egyik fajtája a refrén: ha szavak, szószer­kezetek, mondatok a költői szövegben szabályosan visszatérnek.

 

„Oh, irgalom atyja, ne hagyj el!”                                   (Arany János: Ágnes asszony)

 

• Alakzattípus a felcserélés vagy inverzió, más néven szokatlan szórend is. A Szózat keretversszakaiban az inverzió a nyomatékos felszólítás eszköze:

 

„Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar”

„ ...Légy híve rendületlenül 

Hazádnak, ó magyar "                                                     (Vörösmarty Mihály)

 

„Nagy éjszakába mintha hullnánk…”                             (Ady Endre: Este a Bois-ban)

 

• A túlzás és a kicsinyítés a hatás kedvéért a jelenségek mértékét a lehetet­lenségig felnagyítja vagy szándékosan kevesebbet mond:

 

„A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm ?

Az Óceán kis gyöngye. "                                                  (Petőfi Sándor: A bánat? egy nagy óceán)

 

„...most látom, milyen óriás ő... "                                     (József Attila: Mama)

 

„Földünk egy kis hangyafészek

Egy perchozta tünemény... "                                             (Kölcsey: Vanitatum vanitas)