Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
A KELETKEZÉS KÖRÜLMÉNYEI
Az 1640-es évek közepén Zrínyiben a 30 éves háborúban szerzett tapasztalatai megérlelték azt a felismerést, hogy a magyarság csak saját erejéből, nemzeti összefogással képes megszabadulni a töröktől. Eszméjének megvalósításához meg kellett győznie a magyar fő- és középnemeseket. Az ő buzdításukra és nekik dedikálva írta meg 1645-1646 telén fő művét, a Szigeti veszedelem című eposzát.
FORRÁSOK
- históriás énekköltészet (Tinódi Lantos Sebestyén)
- vitézi költészet (Balassi Bálint, Rimay János)
- latin és horvát nyelvű krónikák: Istvánffy Miklós, Zsámboki János, Forgách Ferenc történetírása
MINTÁK
Magyar eposzi hagyomány nem lévén, Zrínyi az antik és az olasz epikus mintákat követte.
- Homérosz: Íliász, Odüsszeia
- Vergilius: Aeneis
- Tasso: Megszabadított Jeruzsálem
- Ariosto, Marino
MEGJELENÉS
Az 1645-1646 telén írt eposzt Zrínyi először csak 1651-ben jelentette meg nyomtatásban, Bécsben – más verseivel együtt – Adriai tengernek Syrenaia címmel. A kötetben az eposzt idillek, szerelmes versek előzik meg. Ezekre, a Violának nevezett kedveshez írt versekre utal vissza az eposz első versszaka. Zrínyi ezzel is Vergiliust látszik követni, aki egyes kódexek bizonysága szerint az Aeneis elé négysoros verset írt, melyben hős eposzi vállalkozását összehasonlította korábban írt szerelmi és pásztorköltészetével. Az eposz után epigrammák következnek, majd a költő vallásos számvetése: a Feszületre című óda. A kötetet utóhang zárja. Ebben a költő Horatiushoz hasonlóan jósol halhatatlanságot művének.
TERJEDELEM: 15 ének. 1566 négysoros strófa
TÉMA
Az eposz Szigetvár 1566-os ostromát, a várvédők, elsősorban a költő dédapjának, Zrínyi Miklósnak hősies küzdelmét és halálát mondja el.
A szigetiek mentesek azoktól a bűnöktől, amelyek a korabeli magyarságot jellemezték. A legkiválóbb erények testesülnek meg bennük: hazaszeretet, önfeláldozás, bajtársiasság, erkölcsi tisztaság, vagyis mindaz, amit a kor heroizmusa elvár. Ilyen védősereg ellen nem elégséges a törökök számbeli, anyagi és technikai fölénye. Ezért hihető el, hogy győzelműk Szigetvárnál csak látszatsiker. Valójában veszítenek, hiszen seregük szétzüllik, vezérük elpusztul, miközben a szigetiek megdicsőülnek.
CÉL
a szigetvári hősök önfeláldozásának bemutatásával erkölcsi példát állítani a kortársak elé. A meggyőzés érdekében érvvé válik minden eposzi kellék és barokk művészi vonás.
TÉTEL
A szigetiek bátorságával és erkölcsi szilárdságával megmenthető az ország.
ÉRVEK
1. EXPOZÍCIÓ
Az expozícióban megszólaló invokáció és propozíció teljesíti a kötelező eposzi kezdést, ugyanakkor barokk kori szellemben, keresztény módon teszi ezt:
- Múzsaként a Szűzanyát hívja segítségül a keresztény hős történetének előadásához.
- Tárgyként a Szulimánnal szembeszálló Zrínyi Miklósnak – mint Krisztus vértanújának tetteit készül elbeszélni.
1.
Én az ki azelőtt iffiu elmével
Játszottam szerelemnek édes versével,
Küszködtem Viola kegyetlenségével:
Mastan immár Mársnak hangassabb versével
2.
Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát
Ki meg merte várni, Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Europa rettegte szablyáját.
3.
Musa! te, ki nem rothadó zöld laurusbul
Viseled koszorudat, sem gyönge ágbul,
Hanem fényes mennyei szent csillagokbul,
Van kötve koronád holdbol és szép napbul;
4. .
Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat,
Az ki örökkén volt, s imádod fiadat
Ugy, mint Istenedet és nagy monárchádat:
Szentséges királyné! hivom irgalmadat.
5.
Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt,
Arrol, ki fiad szent nevéjért bátran holt,
Megvetvén világot, kiben sok java volt;
Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt.
6.
Engedd meg, hogy neve, mely mast is köztünk él,
Bűvüljön jó hire, valahól nap jár-kél,
Lássák pogány ebek: az ki Istentől fél,
Soha meg nem halhat, hanem örökkén él.
2. TÖRTÉNELEMSZEMLÉLET
A protestáns jeremiádokból és Kölcsey Himnuszából ismerős: múltunk sikerei és kudarcai – Isten áldásai és büntetései.
Az első énekben: amikor a Mindenható büntetést ró a bűnbe merült magyarságra, egyszersmind az időbeli határát is kiméri ennek: „Harmad-negyed ízig” (3-4 emberöltőn át =kb. 100 évig) fog tartani. Azaz: most van letelőben a büntetés! – figyelmezteti kortársait a költő. Ha megtérünk, velünk lesz az Isten, „eltöri büntető vesszőjét” → és – ami dédapáinknak nem adatott meg – nekünk esélyünk van a töröktől való megszabadulásra!
21.
Én pedig töröknek adok oly hatalmat,
Hogy elrontja, veszti az rossz magyarokat,
Mindaddig töri iga kemény nyakokat,
Mig nem esmerik meg: elhagyták urokat.
22.
Kiáltnak én hozzám, s nem hallom meg üket,
Hanem fogom nevetni nehéz ügyöket:
Az ű panaszira nem hajtom fülemet,
Ü nyavalyájokra nem tészem szememet.
23.
Ez mindaddig lészen, míg bosszút nem állok,
Harmad-negyed ízig büntetés lesz rajtok;
És ha idején eszben nem veszik magok,
Örök átkom, haragom lészen ü rajtok.
24.
De ha hozzám térnek, megbánván bünöket,
Halálrol életre ismég hozom üket.
Jaj, török, néked, haragom vesszejének!
Te vagy, de eltörlek, ha ezek megtérnek."
3. AZ EPOSZ EMBERESZMÉNYE
Zrínyi Miklós a kereszténység bajnoka, „athleta Christi” (Krisztus katonája). Kimagaslik a többiek közül, nagyszerű katona, kiváló erényekkel rendelkező férfi. Haza- és Isten-szeretet vezérli. Megvan benne a mély hitből fakadó önfeláldozás készsége, a bajtársiasság, az emberszeretet. Méltó a vezér szerepre, ő a legkülönb az összes magyar közt. Misztikus hős: az imája közben a feszületről hozzá lehajló Krisztustól előre megtudja és elfogadja mártírsorsát.
4. SZERKEZET és CSELEKMÉNY
Az eposz egyik fő erőssége a szerkezete. A kompozíció eleget tesz a barokk szerkesztés kettős követelményének: látomásos elemeivel a valóság határain túlra ragadja az olvasó képzeletét, miközben a részletek reális ábrázolásával megteremti a valóság illúzióját.
A bizonyítandó paradox tétel: a szigetvári ostromban mind egy szálig elpusztuló maroknyi magyar védősereg diadalmaskodik a hatalmas túlerőben levő török támadók felett.
A bizonyítás érdekében kell a barokkos monumentális kompozíció. A történet a látható és a láthatatlan világ színterein egyaránt zajlik (égben – földön – pokolban): a történelmi eseményt transzcendens összefüggésrendszerbe ágyazva beszéli el a költő. Így bizonyítja, hogy a szigetváriak hősi halála elnyeri Isten bocsánatát az egész magyarság számára.
Az események három cselekményszálon indulnak el. 1. isteni rendelkezés az égben (látomás), 2. Arszlán budai pasa palotai vállalkozása (reális ábrázolás), 3. Zrínyi imája (látomás és realizmus).
A szerkesztés egyik érdekes megoldása, hogy a tulajdonképpeni főcselekmény, a vár ostroma, csak a VII. énekben kezdődik. A terjedelmes bevezetőnek fontos szerepe van. Megismerjük Magyarország korabeli állapotát, a magyarság bűneit, az isteni megbocsátás feltételeit. Felvonul előttünk a hatalmas török sereg (enumeráció), és látjuk a feszület előtt imádkozó Zrínyit.
A hosszú bevezető elsősorban arra szolgál, hogy hihetővé tegye: nem lehetetlen legyőzni a hatalmas támadó sereget.
A vár ostromát bemutató hét ének (VII-XIII) szerkezete két szempontból érdemel figyelmet. Egyik a tömörítés, a másik a változatosság. A magyaroknak dicsőséget hozó ostromot leíró X. éneket Juranics és Radivoj hősi, de tragikus kimenetelű története előzi meg. A török sereg széthullását, a lázadást bemutató XI. ének után Delimán és Cumilla szerelmi epizódja következik. Majd a pogány érzéki szerelem ellenpárjaként Deli Vid és Borbála története, a hitvesi szerelem szép példája.
Fontos szerepük van az eposzban a végzetszerűséget érzékeltető véletleneknek is. Ezek sorozatát zárja a XIII. énekben a postagalamb elfogása. A szultán, aki már fontolgatta az ostrom feladását, az elfogott segélykérő levélből értesült a vár súlyos helyzetéről, és felkészül a végső támadásra.
A végkifejletet megrajzoló két utolsó ének a barokk festészet fény-árnyék technikája szerint épül fel. Alderán, a sötétség ura az egész alvilágot mozgósítja Zrínyiék elpusztítására, de már nincs hatalma fölöttük. A fény fiai Gábriel arkangyal vezetésével visszaűzik a pokolbeli szellemeket, a hősöket pedig felviszik a mennybe, akik így diadalmaskodnak.
STÍLUS
Az eposz monumentális képei, hasonlatai, jelzői, egész barokkosan gazdag színes nyelvhasználata jeleníti meg a heroizmust, a hősi, gyakran véres eseményeket és az ezektől elválaszthatatlan halált. Szembetűnő a hősi élet megkívánta testi és lelki erő megnyilvánulásait festő képek sokasága: szél, vihar, villámlás, mennydörgés, láng, zivatarnak ellenálló hegycsúcs, tölgy stb.
VERSELÉS
Az eposz verselése nem követi az antik példát. Ütemhangsúlyos négyütemű tizenkettesekben íródott. A strófák 4-4 sorát bokorrímek zárják.