Babits Mihály: Jónás könyve (1937-38)

BEV.:

-         Babits életművének záró darabja

-         Személyes élete (a mű keletkezésének idején)

-         Történelmi helyzet ( - ll - )

TÁRGY.:

1. Műfaj:

- elbeszélő költemény

- parafrázis (Ószöv., Jónás próféta kvének újraírása)

- példázat (próféta=költő=küldetéses ember: feladatteljesítése nem pusztán személyes ügy, tartozik vele a közösségnek, amelynek tagja)

2. Azonosság és különbség a bibliai Jónás könyvéhez képest (l. Hf.)

3. Mondanivaló:

- Mit tehet a költő, ha a világot erkölcsileg romlottnak, végveszélybe sodródónak tapasztalja?

- B. saját szellemi önéletrajzát írja meg J. sorsán keresztül: küzdelmét az erkölcsi alapú költői küldetéssel.

- A küzdelem fokozatai = a hivatás/küldetés bensővé érésének mozzanatai  –  J. életmozzanatain keresztül: IDÉZETEK!!! - minden mozzanathoz!

             1. J. megfutamodik a kapott küldetés elől.

             2. Később, a szenvedésből engedelmességet tanulva, vállalja.

             3. Kevély és hiú a feladatteljesítés közben.

             4. Kudarcot szenved: nem hallgatnak rá. Sőt, megalázzák.

             5. Méltatlankodik.

   6. Még mindig tanulnia kell: a küldöttnek nem feladata az eredmény felmutatása, hanem csupán az üzenet      hűséges közvetítése

   KONKLÚZIÓ a költői hivatásra nézve: Nem az eredmény minősíti a költőt, hanem a szándék, hogy bensőleg  eggyé váljon a küldetésével!

4. Stílus/előadásmód:

Jónás figuráját komikussá teszi a költő:

a magasztos küldetés ↔ gyarló szolgájának mutatja a prófétát (önirónia!):

 rátarti, kevély ↔ szánalmas, esendő

-         a hagnemek vegyítése által: patetikus, áhítatos ↔ ironikus, nyers (IDÉZETEK!)

-         nyelvi eszközökkel: (IDÉZETEK!)

o   grammatikai és lexikai archaizmusok

o   köznapi kifejezések

o   népies, bizalmas szóhasználat

o   humoros beszédfordulatok

5. Versforma:

- páros rímű,