József Attila: Óda (1933)

1. ÉLETRAJZI HÁTTÉR

- lillafüredi írókongresszus

- egy friss, futó ismeretség nyomán fellobbanó szenvedély

2. FILOZÓFIAI HÁTTÉR

Az érett, nagy gondolati verseiben József Attila a hegeli filozófia jelenség-lényeg elméletének kettősségét követi. A világban lévő folyamatok felszíne nem mutatja meg közvetlenül, mi az a törvényszerűség, ami mozgatja őket. A felszínen tehát a jelenségekkel találkozunk, érzékszerveink ezt közvetítik. De a jelenségekben ott a lényeg - a törvényszerűség - is. A művészi ábrázolás célja: a törvényt megmutatni a jelenségeken keresztül.

3. CÍM

- A műfajmegjelölő cím magasztos tárgyat és fennkölt előadásmódot ígér.

- Eredetileg A város peremén, az Elégia ikerverseként megjelenő költemény viselte az Óda címet. Ott a külvárosi munkásság életének jelenségein keresztül – történelmi küldetésük lényegét tárta fel. Itt, a szerelmes versben egy új szerelem élménye kapcsán – az emberi szerelem lényegének megragadására törekszik.

4. TAGOLÁS

- 6 számozott rész, egyenetlen hosszúságúak

- az utolsó egység zárójeles címe: (Mellékdal) műfajváltozást jelez

5. SZERKEZET

Keretes:

a keret a vershelyzetet tartalmazza (az ódai rész elején és végén): térben és időben elhelyezi a lírai ént

1/1. vsz.                                 +                              5/(3.) vsz.

nyári alkonyat                                                      hajnal, egy átvirrasztott

csend                                                                   éjszaka után

magány                                                                csillagos ég

tűnődő testtartás                                                 hanyatt fekve

„Itt ülök csillámló sziklafalon.”                         „Milyen magas e hajnali ég!”

A részek = a gondolatmenet állomásai

① A bemutatott helyzetben: emlékezés

-         „idesereglik, ami tovatűnt” – a kedves alakjának elővarázsolása a tájból

② Vallomás: „Óh mennyire szeretlek téged”

-         oximoronok fejezik ki a feszítő hiányérzetet (=Nincs velem, aki nélkül nem tudok élni):

                „a távol közelében”, „édes mostoha”

③ A vonzódás – elemi erejű összetartozások képeivel szemléltetve:

-         „Szeretlek, mint anyját a gyermek” stb.

④ A szeretett lény testi mivolta elmélkedésre készti a költőt az anyag rendeltetéséről:

-         költői definíciót alkot róla: „öntudatlan örökkévalóság”

-         imabeli metaforával dicséri a női test legszebb feladatát: „méhednek áldott gyümölcse legyen”

⑤ A törvény: ”te egyetlen…!”

-         A gondolati-érzelmi erőfeszítés csúcsán elsikoltja, elkiáltja azt a szót, amely magába sűríti a törvényt, amely mindig, mindenhol, minden férfi és nő szerelmében működik: E G Y E T L E N N É  VÁLIK A MÁSIK. Ez az a törvény, amely éppoly elemi erejű, kijátszhatatlan, mint a természet többi törvénye.

⑥ (Mellékdal)

-         az ódai szárnyalás után dallá szelídült versforma a vágyódást közvetíti a harmóniára: a szeretett egyetlennel való nyugodt, biztos összetartozásra

-         itt most az otthon egyszerű, mindennapi képei a jelenségek és a hitvesi közösség a lényeg. Vagyis egy második törvény is feltárul: az egyetlenné válás – ELKÖTELEZŐDÉSRE sarkall. Az elkötelezett (nem alkalmi) szeretet: a hitvesi szeretet. Ennek nyugodt, biztonságos élettere: a család.

6. BEFEJEZÉS: József Attila indirekt módon, a hiány oldaláról igazolja a szerelemben működő törvényeket, ugyanolyan hitelesen, mint Petőfi (Minek nevezzelek?) vagy Radnóti Miklós (Tétova óda) a megvalósulás, beteljesülés oldaláról. A két utóbbi költőt a hitvesi szerelem boldogsága ihleti vallomásra, József Attilát pedig az ugyanerre való vágyakozás. IDÉZETEK                               SzÉ