Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

 

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

 

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

 

1944. január 17.

                                  

BEVEZETÉS: A vers keletkezésének körülményei:

- 1944. január 17.; Kötetben: Tajtékos ég (1946)

- származása miatt üldözötté vált hazájában a költő

- többszöri munkaszolgálat után

- válasza a kirekesztettségre: magyar vagyok, ugyanúgy, mint a többi itt élő, aki magyarnak tudja magát -  vö. www.3szek.ro/load/cikk/20417/radnoti_miklos:_naplo_reszlet

TÁRGYALÁS

1.)  Cím:

             - az első verssorból kiemelt, félbehagyott mondat

             - töprengés benyomását kelti;  a három pont: elhallgatás, csöndben gondolkodás jele

             - a témát nem árulja el, érdeklődést ébreszt iránta

 2.)  Téma:

             - a teljes versszöveg ismeretében világosodik meg: vallomás a hazáról, a hazaszeretetről

 3.)  Szerkezet (= gondolatmenet/ a versszöveg gondolati tagolása):

             - 3 fő gondolati részt fejez ki a szövegkép: SZEMÉLYES VALLOMÁS - KÖZÖSSÉGTUDAT - FOHÁSZ MINDENKIÉRT

             - uralkodó szerkesztési elv: a szembesítés

     I. rész (az 1. sortól a „nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható” - sorig): személyes kötődés a hazához

     a)  TÉRBELI ellentét:

                  LENT                                      ↔                               FENT

                  itt, itthon, közel                                                      ott, idegenben, távol

     b)  Ellentét a SZEMLÉLŐK VISZONYULÁSÁBAN a tájhoz:

az IDETARTOZÓNAK                     ↔                     az IDEGENNEK

(egy magyarnak)                                                      (a vadászrepülőgép pilótájának)

- otthonos táj:                                                        - ellenséges terep    

- ismert élővilág                                                        - térkép

- ismerős emberek                                                    - pusztítandó katonai célpontok:

         - közös kultúra és                                                           gyár, vasút, laktanya                            

         - közös lelkület (Szózat!)

         - meghitt életképek (emlékekből):

           gyereksereg a bakter körül,

           temetőben sírdogáló anyóka,

           kamaszszerelem, diákbabona

c)   ÉRZELMI ellentét:

      Gyöngéd szeretet, ragaszkodás      ↔     ellenségesség / közömbösség

      II. rész (a „Hisz bűnösök vagyunk mi…” – kezdetű sortól): az együvé tartozás tudata - múltban, jelenben, jövőben

                          - a Himnuszra emlékeztető felsóhajtás ("Hajh de bűneink miatt...")

                          - bűnösök és ártatlanok közös hazája az ország

                          - közös félelem és közös reménykedés a túlélésben

                          - békevágy       

      III. rész: egyetlen oltalomkérő fohász: „Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.”

 A "virrasztó éji felleg" metonímia a Gondviselő Istent jelenti. Menedékért könyörög az Úrhoz, aki minden megosztottságunkat fölülmúlóan vigyázni tud ránk, mindannyiunkra, jót és rosszat is cselekvő szenvedő emberekre. 

4.)  Stilisztikai kifejezőeszközök a mondanivaló szolgálatában:  szóképei, alakzatai gyöngéd, bensőséges viszonyt fejeznek ki hazájával

megszemélyesítés: "S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor,..."; "míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja"

hasonlat: "Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága"

metonímia (térbeli): "virrasztó éji felleg"

evokáció: "Belőle nőttem"... "Remélem, testem is majd e földbe süpped el" - Vörösmarty Szózata: "Bölcsőd az, s majdan sírod is"; "Hisz bűnösök vagyunk..." - Kölcsey Himnusza: "Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben..."; "Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg" - "Isten, áldd meg a magyart!" (Kölcsey)

5.)  Versforma (a versszöveg ritmikai tagolása)

- versszakokra nem tagolódik a szöveg

- 13-14 szótagos jambikus lejtésű sorok

- páros rímek

BEFEJEZÉS:    Személyes vallomás/ Idézetek: Kölcsey, Vörösmarty, József Attila: "Ez a hazám." (Elégia)